Hírek
Történet
Diszkográfia
Zenészek
MP3
Fotó, videó
Vendégkönyv
Sajtó
Linkek
E-mail
English
       

VISSZHANGOK: Jubileumi koncert <Új!>
Budapest, Művészetek Palotája, 2006. 04. 23.


Beharangozók:
Beharangozó - www.zenekar.info
Szokatlan történet a miénk -
www.uno.hu
Jubilálnak a progresszív zene magyar kiválóságai -
www.zene.hu
A Solaris zenekar újra a Marsra száll
- www.zenekar.info
ITT AZ IDŐ… Jubileumi koncert előtt a Solaris - www.zenesz.info
Solaris koncert a Művészetek Palotájában - www.figyelo.net
Pontosan húsz éve - www.exit.hu

Recenziók:
Solaris - A KONCERT - www.zenekar.info
Solaris koncert - www.hardrock.hu
Monsztre jubileimi koncert - www.zenesz.info

A cikkek az eredeti környezetükben: Linkek


KORÁBBI ÍRÁSOK
SOLARIS 1990! - PESTI MŰSOR 1990. Június 6-13.
HARMONIE Magazine no.37, 1999 - SOLARIS - Nostradamus
ROCKINFORM, 1999. május
- SOLARIS - Próféciák könyve

2001 Giant Progweed - SOLARIS - Marsbéli krónikák
2000 PROGVISIONS - SOLARIS - Archive 1. Back to the roots…
1999 Rockinform - Interjú Erdész Róberttel
1996 Rockinform - Live in Los Angeles


BEHARANGOZÓ - www.zenekar.info

Már korábban beszámoltunk róla, hogy áprilisban a Művészetek Palotájában kerül megrendezésre a Solaris zenekar rendkívüli jubileumi koncertje. A zenekar tagjaival egy péntek délelőtti próba után beszélgettünk meglehetősen jó hangulatban múltról, jelenről, jövőről, az eljövendő koncertről és a világbékéről. zenekar.info: a szórólapra azt írtátok, hogy a Solaris zenekar megszűnt. Ahhoz képest elég szép számban itt ültök, és készültök a követkekező koncertre... Hogy is van ez?
Solaris
: Mi 1986. április 7-e óta nem vagyunk. Ott tulajdonképpen befejeztük a Solarisos pályafutásunkat. Utána együtt maradtunk, és Napoleon Boulvard néven dolgoztunk még három-négy évig együtt. Azután volt egy közel 10 éves csönd, mivel mindannyiunknak van polgári foglalkozása. '95-ben hívtak először külföldre, akkor voltunk Los Angelesben játszani, már mint nem létező zenekar. Azóta évente fellépünk, főleg Dél-Amerikában, az Egyesült Államokban. - ... nem létező zenekarként csak "nem létező" helyeken ... - Igen... 8000 km-nél közelebb nemigen játszottunk.
z.i.: Ezek után milyen érzés lesz itthon játszani, hogyan mentek elébe ennek?
S.: Igazából nyilvánvaló, hogy nem akartunk ennyit várni, csak nem sikerült összehozni a körülményeket és a lehetőségeket egy ilyen monstre koncert megszervezéséhez. Sajnos, ez egy olyan szerkezetű média manapság, amibe progresszív, instrumentális zenekar nemigen fér bele. Nem ez a kereskedelmi adók álma.... - Talán csinálunk is egy számot ezzel a címmel: A kereskedelmi adók álma - tök jó, nem? - Mindenesetre nagyon örülünk, hogy végül mégis összejött a dolog, és nem is akárhol: a Művészetek Palotájában.... - Dehát most először voltunk 25 évesek.... - És az az igazság, hogy ezzel a 25 évvel mi a szerencsés magyar progresszív-zenekarok közé tartozunk - ezt a műfajt nemigen kényeztette el a Hungaroton annakidején! Nekünk legalább megjelent egy albumunk.... - .... és hát most az egészről nem tudnánk beszélgetni, ha nincs a Marsbéli Krónikák! Ha nem jut el Japánba, ha nem kerül be szépen lassan a progresszív zenei köztudatba. Végül több tízezer példányban fogyott el - és ezzel megalapozta a hírnevünket. Megnyitotta az utat a többi lemez előtt, ennek következtében hívtak meg '95-ben Los Angelesbe, '96-ban a riói Metropolitan-be, aztán New Yorkba, Washingtonba, Baja Californiába, Mexico Citybe, Monterreybe... - Ám ennek ellenére nagy dolognak érezzük, hogy húsz év után itthon is ennyi embert érdekel a zenénk! Azért mindenki a saját hazájában szeretne próféta lenni.... legalább egy kicsit....
z.i.:
Igen, a jegyek elég gyorsan elkeltek. Nem gondoltatok arra, hogy dupláztok, vagy vidékre mentek? Most nem lehetne támogatókat szerezni? Egy teltházas koncert a Művészetek Palotájában elég nagy bizonyíték...
S.: Az a helyzet, hogy a zenélés mellett már mindannyiunknak kialakult a polgári élete, és számunkra a koncertezés és a lemezkészítés inkább szenvedély ma már, mint életforma. Nem tudnánk iparszerűen űzni. Nyilván ez volna a kézenfekvő, ha ma is létező zenekar volnánk. De talán éppen ezt jelenti, hogy nem vagyunk az.
z.i.: Milyen közönségre számítotok?
S.: Lelkesre. Fiatalokra, kevésbé fiatalokra, nőkre, férfiakra - meg amit még el tudtok képzelni!
z.i.: Lesz még Solaris album?
S.: Tervezünk egy DVD-t, meg időközben jelennek meg szólóalbumaink, de igen, szeretnénk új Solaris-albumot is !
z.i.: A stúdióalbumaitok általában egy koncepció köré épülnek. Ez menyire lesz meghatározó a koncerten? Ha csak egy-két számot játszotok, az nem adja vissza az albumot, viszont egy teljes anyagot végigjátszani nem biztos, hogy jó stratégia...
S.: Igen, ezen problémáztunk is rendesen... végülis úgy döntöttünk, hogy összeválogatunk egy csomó olyan számot, ami a Solarisnak fontos része volt, és emellett lesz a műsornak egy egybefüggő része, ami a Nostradamus-lemez köré épül, és meg is próbáljuk egy picit azt a koncepciót kiemelni.
z.i.: Akkor a zenéhez társulni fognak fények és egyéb látvány-elemek is?
S.: Igen, sőt, még egy animációs kisfilmet is készítettünk a témához. - Mindemellett, mivel '99-ben készült el a Nostradamus, és azóta nem volt koncert Magyarországon, ezt ősbemutatóként is számon tartjuk.
z.i.: Pontosak lesztek?
S.: Igen, szeretnénk lehetőség szerint azok lenni... - Nem! - Szóval nyolc óra ötkor már szeretnénk koncertezni. - Vagy nyolc harminckor.... estleg előbb.... - Vagy kicsit később....
z.i.: Mindig ilyen nagy az egyetértés a zenekarban?
S.: Abszolút. - A pontos kezdés nem csak rajtunk múlik, de mi igyekezni fogunk...
z.i.: Akkor ezzel is egyedülállóak lennétek a zenekarok között, mint ahogy azzal is, hogy - szerintem - ti vagytok az egyetlen zenekar, akik megszűntek, és ehhez képest évenként játszanak külföldön...
S.: Számunkra is meglepő, hogy így van. Ez nagyon nagy ajándék lett volna akkor, amikor még aktívan Solarisként léteztünk. Főleg mivel az még a rendszerváltás előtti időkben volt. Akkor kijárni koncertezni az Egyesült Államokba mást jelentett volna. Valószínűleg a zenekar pályafutása is másként alakul, ha akkor jön ez a lehetőség. - Egyébként a Nostradamus lemezzel kapcsolatban is érdekes ez a dolog, hiszen a kiadónak csak arra volt pénze, hogy elkészítsük a lemezt, de arra, hogy promótálja, reklámozza, arra nem. És mégis: a Próféciák Könyve a Perferic Records legsikeresebb kiadványa lett - igaz, az eladások több, mint háromnegyed része külföldi eladást jelent és nem hazait. A hazai helyzetre jellemző, hogy a kiadóknak csak a lemezek elkészítésére van pénze, a reklámra, vagyis arra, hogy ezt megismertessék a közönséggel, sajnos nincsen. - No és persze külföldön sokkal többen vannak, mint Magyarországon! :) Valamiért mindenki odaköltözött.
z.i.: De visszatérve a Solarisra... a zenei koncepcióban egyet szoktatok érteni?
S.: Igen. Vagyis nem. Illetve néhe igen, néha nem. Sokszor meg persze. Persze, hogy nem. :) Naponta olyan 4-5 órát próbáltunk még az ortodox időszakban és akkoriban volt az a szlogen, hogy a Solarisban csak egy dolog biztos, ez pedig a változás, a nem-állandóság. Tehát rengeteg számot játszottunk úgy, hogy koncertről koncertre átvariáltuk, hozzátettünk vagy elvettünk belőle. - ... és hát most is számos számot megváltoztatott formában fogunk eljátszani.
z.i.: Improvizáltok is?
S.: Vannak részek, amik improvizatívok, de a számok váza megvan, mert alapvetően ez nem egy improvizatív zene, hanem egy megírt dolog.
z.i.: A Solaris stílusa kapcsán felmerült a szerkesztőségünkben a vita, hogy hová lehet sorolni. Progresszív, jazz, rock?
S.: Leginkább a "progreszív rock" címkével szoktak bennünket ellátni, és bár szó szerint progresszívnek, vagyis haladónak nehéz nevezni valamit, ami ennyire régi, de a progresszív-rock valójában egy műfaji kategóriává vált, és kifejezetten a 70-es, 80-as évek egyik zenei irányzatát jelöli. Tehát mondhatod, hogy egyszerűen progresszív. Nekünk belefér.
z.i.: Manapság azt hívják progresszív zenének, amiben hatmilliárd hangot hallasz egy perc alatt...
S.: A prog-metál zenekarok megint egy másik kategóriát jelentenek. Itt ugye a Dream Theater-re gondolsz? - Legutóbb egyébként DJ Sterbinszky-ről hallottam, hogy progresszív zenét csinál. Bár neki nincs annyira sok hangja - nekünk sokkal több hangunk van. :)
z.i.: Milyen hatások érték a zenekart?
S.: Sok-sok negatív... :) - Hát azok a progresszív-rock dinoszauruszok, akiket annak idején mi is hallottunk: Yes, Jethro Tull, King Crimson, Focus, Emerson Lake & Palmer stb. Ezek meghatározó élményeink...
z.i.: ... és persze az irodalom ...
S.: Pontosabban az egész gondolatvilág, ami köré ez a zene épült: a science fiction. Ez kezdettől így van. - Csak mondjuk ezt szövegekben nem követtük le annyira. :) - Amikor a zenekar alakult, ez egy nagyon komoly kapocs, egy közös téma volt az alapító tagok között. - Egyébként a Galaktika Magazin az egyik támogatónk!
z.i.: De a minap a Fiksz Rádióban a Marsbéli Krónikák egyik koncertváltozatát hallottam. Pedig nem szoktatok sűrűn rádióban szerepelni.
S.: Hát most, a koncert közeledtével lesz pár megjelenésünk a Klubrádióban, a Sláger Rádióban, a Gazdasági Rádióban, a Fiksz Rádióban, a Petőfin - szóval itt-ott azért hallhattok rólunk az elkövetkező hetekben!
z.i.: Nem lehet, hogy a nagy rádiók a számok hossza miatt nem kedvelik a progresszív műfajt?
S.: Hát, ez a műfaj már csak ilyen! Itt ritka a 2 perc 40 másodperces, "rádióbarát" kategória! - Bár azért nekünk is van ilyen, igaz, csak mutatóba - alapvetően a nagyobb lélegzetű dolgokat kedveljük, és félek, már nem is fogunk megváltozni... - Egyébként az egy nagyon jó érzés, hogy ha mostanában megnézünk egy külföldi zenei lexikont, amiben valamelyik újabb progresszív zenekarról írnak, akkor olyasmiket lehet olvasni, hogy ez a zene a Solaris és a Jethro Tull között helyezkedik el. Tök jó, nem?
z.i.: Ez egyben azt is jelenti, hogy a Solarisnak már van egy kiforrott, állandósult stílusa, vagy folyamatosan változik a zenétek?
S.: Ha valaki meghallgatja a Marsbéli Krónikákat és a Nostradamust, érezni fogja, hogy a két lemez mennyire különbözik egymástól, ám a hasonlóságot is nehéz lenne tagadni. Egy nyelvet beszélünk - már zeneileg -, és ez nyilván hallható. - Vagyis igen is, meg nem is: változott is mindig minden, meg állandó is maradt! Örökké új dolgokon törtük a fejünket, és eközben, reméljük, mégis fölismerhető maradt, hogy ezt mi csináljuk. Ha ezt stílusnak illik nevezni, akkor az állati elegáns, mert akkor most már az is van nekünk!
z.i.: Szemmel láthatóan jól kijöttök egymással. Ez is fontos az együtt zenéléshez nem?
S.: Hogyne! Bár az is hozzá tartozik az igazsághoz hogy sok szempontból különféleképpen látjuk a világot. Nem vagyunk egyformák, ám a zene mindig is közös nevező volt közöttünk. Borzasztóan fontosnak érezzük, hogy ez a közös nevező ma is felülír minden mást - el tudjuk fogadni, hogy a másik másképpen gondolkodik, miközben van, amiben mindannyian egyetértünk. Pedig nem vagyunk kevesen - a zenekar csak dobosból és basszusgitárosból elfogyasztott hármat... - Tulajdonképpen az Erdész Robi az egyetlen tag, aki minden koncerten ott volt. Ezt Attila (Kollár Attila, fuvolista - szerk.) csak azért nem mondhatja el magáról, mert az egyik koncertet lekéste, pedig ő szervezte.
- Attila: Ez úgy volt, hogy cserébe azért, hogy az Egyetem biztosított próbatermet, időnként fel kellett lépnünk építőtáborokban. És én egy másik táborban voltam, ahonnan megpróbáltam átmenni, de lerobbant a busz és nem értem oda. A többiek meg próbálták pótolni a fuvola hiányát több-kevesebb sikerrel. Aztán egyszer a Robi is lekésett egy koncertet, de az már a Napoleon Boulevard időszakban volt.
z.i.: Hát én nem igazán tudnék elképzelni Solaris koncertet fuvola nélkül...
S.: Nem is volt jó! :)
z.i.: Van valamilyen életfilozófiátok ami akár a zenéhez is köthető?
S.: Hát én nem szeretnék meghalni. - Az élet az ábrándozás megrontója... de komolyan!
z.i.: Ha egy kissrác zenélni akar, akkor mit tanácsolnátok neki?
S.: Én ráütök a kezére. :) -
Jata: Szolfézzsal kell kezdenie... -
Erdész: Valami igazi hangszer kell, billentyű... -
Kollár: Elkezdheti egy billentyűs hangszeren, de úgyis el fog jutni egy fúvoshoz előbb-utóbb... -
Gömör: Persze, fuvolával sokkal egyszerűbb közlekedni, mint egy dobfelszereléssel... Pócs: Aki meg ki akarja hagyni ezeket a fölösleges köröket, az azonnal basszusgitározni kezd! - Tehát szolfézs, billentyű, fuvola, de igazad van, én is egyből a basszusgitárral kezdtem! - Egyébként csak a dob a hangszer, a dob a legősibb. Az emberek a dobokon keresztül kommunikáltak. Anélkül nincs zene! - Igen, abban talán igazad van, hogy a dobbal tényleg lehet kommunikálni, zajt csinálni, üzenni, hogy itt vagyunk... Ha például egy barlangban eltorlaszolódunk dobfelszereléssel együtt, akkor sokkal jobb nekünk, mertolyan mérhetetlen lármát tudunk csapni, amit nehéz figyelmen kívül hagyni! Egy fuvola erre alkalmatlan... - Meg a dob nagyon látványos a színpadon. Kétségkívül az a legjobb hangszer, csak nagyon nehéz... - De a csajok buknak a dobosokra. - Ó, ezt miért nem előbb mondtad? :) Valamit elrontottam... - Frank Zappának volt még annak idején a New Musical Expressben egy egész oldalas hirdetése: Azt hallottuk, hogy a tinilányok csapódnak a zenekarokhoz... itt a telefonszámunk, hozzánk még senki nem csapódott, de nagyon szeretnénk, ha valaki már csapódna!
z.i.: Hozzátok csapódtak?
S.: Á, nem, dehogy. Progresszív zenekarhoz nem csapódnak. Ez nem egy csapódós műfaj...
z.i.: Azért elég ismertek vagytok, csodálkoztam is, hogy nem akarjátok a folytatást... S.: Nézd, egyrészt, ahogy az előbb is mondtuk, mára mindannyiunknak megvan a polgári foglalkozása. De ha nem így lenne, az ismertség ma már akkor is kevés! Ma nem ugyanazt jelenti a nyilvánosság, mint 25 évvel ezelőtt. Régen, ha egy könnyűzenei műsorban 5 percig játszottál vagy benne voltál az Ifjúsági Magazinban, akkor hetekig beszéltek róla. Ma már egy TV-csatorna az semmi...
- Meg nem látni ilyen plakátokat az utcán (a falon lévő Solaris-plakátra mutat - a szerk.) - Azt is úgy loptam Mexikóban...
z.i.: Komolyan?
S.: Igen, a koncert után az utcán leszereltünk egyet. Igazából én ezt duplán loptam, mert Böszörményi Gergő, a koncertszervező je szedte le magának, de nem fért be a táskájába. Én csak segítettem neki hazahozni... Ez két éve volt.
z.i.: Milyen külföldön játszani? Ti ezt hogyan élitek meg?
S.: Hálás dolog. Hihetetlen a közönség! Először nagyon féltünk tőle, de amerre jártunk nagyon muzikálisak és állati aranyosak. - Már az első élmények marha jók voltak. Eleve, mikor először kimentünk, azt sem értettük, hogy hogy kerülünk oda, ki ismer itt minket egyáltalán? Aztán full teltház előtt játszottunk, úgy, hogy felismerték a számokat, és a koncert után odahozták a Magyarországról származó bakelitlemezeket aláíratni. Brazíliában volt az első olyan élményünk, hogy kalóz-CD-t írattak alá. Egy nem létező CD-t. Ott árulták, vettem is egyet, 30 dolláromba került... Van egy Marsbéli krónikák CD-m, ami az eredeti bakelitről másolt, és még rajta is van a felirat, hogy a hangfelvételt a törvény védi... :) Ezek irtó jópofák. Amikor először mentünk Mexiko Citybe koncertezni, mentünk a színház felé, a járdára ki volt rakodva mindenféle relikvia. Póló, bögre, amit el tudsz képzelni, minden. Hamis póló fotóval, CD, kazetta, még olyan kazetta is volt, aminek más volt a borítója, mint ami benne volt... Mindegyik hamis Solaris volt, csak összekeveredtek. Nagyon megijedtek az árusok, amikor látták, hogy mi jövünk oda, de mondtuk nekik, hogy maradjanak csak ott nyugodtan :) - Ezek nagyon jó dolgok, igazából ez az, amiért megéri csoinálni az egészet. - Tudod, ezért jó a fél-profizmus - ha profik lennénk, akkor hogy bosszantana minket, hogy ott másolják a lemezünket?!
z.i.: Ha most újrakezdhetnétek, akkor hogyan csinálnátok?
S.: Jól! - Ha újrakezdenénk? Akkor én például elmennék ebből az országból. - Most már pont nem kell. Most már itthonról is elérhetsz bármit. - Mert itt most olyan jó... - Nem úgy értettem. Most már mehetsz bárhová, régen nem mehettél. Illetve ha mentél, az végleges döntés volt. Azt vállaltad vele, hogy senkit ne látsz többé azok közül, akit hátrahagytál. És ez kemény feltétel. Mostanra nagyon megváltoztak a körülmények. - Zenélni... ha bármelyik gyermekem ezen a pályán akarna mozogni, akkor azt mondanám neki, hogy hobbiból igen, de ne ebből akarjon megélni. - Ma viszont több formája van a nyilvánosságnak, azért valamivel jobb is lett... Régen, ha nem kerültél be abba az egy darab tévéműsorba, akkor nem voltál sehol. - Most meg akár az interneten csinálsz magadnak honlapot... - Amit aztán senki sem néz meg. - Ez is benne van. De ma már legalább van esélyed. Régen vagy bekerültél, vagy nem. Vagy a hivatalosok beengedtek, vagy ismeretlen maradtál. Mára kinyílt a világ. - Lehet jó hangszereket kapni... - ... könnyebb is előteremteni az árát. Annak idején ez a lehetetlennel volt határos. Ha valakinek volt egy Gibson Les Paulja, arról mindenki tudott. - Ma hallani mindenféle zenét, ami csak létezik a világon - ennek meg is van az eredménye! Hihetetlenül sok a tehetséges, fiatal zenész! Rengetegen vannak nagyon jók. Ami nehézség is egyben - hiszen egyre nehezebb kitűnni!
- Jobb viszont, hogy már vannak kották, felvételek, felszerelés... Nekem évekig nem volt felszerelésem. Egy kisdobon és gumilapokon gyakoroltam. Ma már az első órán meg tudom mutatni a tanítványomnak videón, hogy épp az AC/DC melyik dobszólamát gyakorolja. Ez is pozitívum. De az igazi nyilvánossághoz nehéz eljutni! Annyi a médium, a rádió, a TV, az újság - irtózatosan nagy a nyomás, hogy prostituálódj, mert máskülönben senkit sem fogsz érdekelni! Kompromisszumokat kell kötni, és néha sokkal keményebbeket, mint régen... - Szóval, ma jobb is meg rosszabb is. Nekünk sem volt egyszerű a történet, de semmi irigylésre méltó nincs a mai helyzeten sem.... z.i.: Mit akartok üzenni a zenével?
S.: Világbéke... - Hogy hallgassátok a Solarist napi 24 órában!
z.i.: Milyen lesz a koncert?
S.: Mindenki ott lesz, aki valaha játszott a zenekarban. Lesz összesen 3 dobos, 3 basszusgitáros... - Tehát lesz 3 dobos, 3 basszusgitáros, és aztán még zenészek is... :) - Lesznek vokalisták, a Nostradamusban sok közreműködő, szaxofonos, hegedűs remélhetőleg, tehát sok minden... - Lesz egy része a koncertnek, ahol a régi társakkal játszunk, lesz a Nostradamus, ahol sokan közreműködnek, a többi pedig a hagyományos felállásban.
z.i.: Mindig ülős koncerteket adtok?
S.: Igen. - Én például csak ülve tudok zenélni. Egyszer megpróbáltam állva dobolni, de rögvest ráléptem a dobverőre... - Szeretjük, ha ülős, mert abban van egy pici színházi jelleg. Ennek az egész műfajnak ez egy sajátossága... - És ne csápoljanak. Nem szeretjük, ha ott hőzöngenek, ott tapossák egymást... :) - Igen, felfordulás, zaj van... :) - Ha ülnek, legalább nyugodtan lehet dolgozni. Csöndben vannak, nem zavarnak... :) - Minél távolabb a színpadtól... Majd szólunk, ha lehet tapsolni! :) - Ne feledjük el, hogy lesz egy része a koncertnek, ahol a Czigire fogunk emlékezni, aki alapító tagja és egyik meghatározó része volt a zenénknek. Gyakorlatilag az összes dolgot együtt csináltuk. ? is ugyanúgy benne volt mindenben. Igazság szerint az első lépést ketten együtt Czigivel tettük (Erdész Róbert és Cziglán István - a szerk.), köztünk zajlott az a telefonbeszélgetés, amikor megszületett a zenekar ötlete meg a neve.
z.i.: Lesz szünet? Akár technikai?
S.: Esetleg igen, még nem döntöttük el. - Igen, szeretnénk szociálisan érzékenynek mutatkozni a büfések irányában. - Meg amikor ugye elmegy a lábdob... - Igen, a Vili (az egyik dobosunk), amikor abbahagyja a dobolást, a dobot általában össze kell szedegetni! - A mai próbán keveset játszottunk, így végül csak négy bőrt kellett lecserélni. - Meg nem utolsósorban megéhezünk! - A koncert hosszúsága miatt is szét kellene bontani, meg tematikailag is adja magát, hogy a Nostradamust külön blokkba tegyük. De még nem döntöttük el. Például ha a Vili megígéri, hogy nem dobol olyan vehemenciával és a dob kibír két órát... :)
z.i.: Hány koncertetek volt?! Mindegyikre ilyen részletesen emlékeztek?
S.: Ezért jó, hogy sokan vagyunk; mindenki másra emlékszik. :) Attilának fel van írva egyébként, hogy hány koncertünk volt. Most kezdjük el feldolgozni a régi eseményeket, és a honlapra hamarosan kikerül egy archívum az első két évről, hogy hol és mikor léptünk fel. Egyik elszánt rajongónknak ’80 novembertől vannak felvételei is a koncertekről, eleinte amatőr magnóval készültek és aztán egyre profibbá vált. ? ott volt talán az összes budapesti és környéki koncertünkön, de nekünk is vannak noteszeink, így össze tudjuk szedni az eseményeket, melyekhez kommentárokat fűzünk emlékképeink alapján. Reméljük, hogy ehhez majd a rajongók is kapcsolódnak, élményeket fűznek. - Megtaláltam az első ideiglenes működési engedélyünket, amikor 4.500 forint volt a komplett zenekar gázsija.
z.i.: Más zenéket, zenészeket is megnéztek?
S.: Amióta DVD van, azóta az ember nagyon ellustult. Mondjuk Pink Floyd-ra elmennék szívesen. Azt szinte az egész zenekar szereti, bár a Wall filmről már megoszlanak a vélemények. - Tulajdonképpen három dolog van, amit nem nézek meg szívesen. Az egyik a Wall, a másik Jancsó Miklós összes filmje, a harmadik a Mátrix 2-3. - Ez persze egy dobos véleménye...
z.i.: A Mátrix 1 nézhető?
S.: A Mátrix egy nagyon jól kigondolt ötlet , és a vele kapcsolatos szívfájdalmam csupán annyi, hogy a virtuális világban élő emberi társadalom, aminek tagjai koporsószerű kapszulákban fekve nemlétező élményeket élnek át, s valójában ez az életük - ezt már Herbert W. Franke német sci-fi író megírta Az orchideák bolygója című regényében. A Mátrix ezt bontotta ki, az első részben igen hatásosan.A második és harmadik rész azonban egy büntetés... - Persze, volt, ami az első részben is fájt. A magyarázat, miszerint az egészre azért van szükség, hogy a gépek az emberi testek által termelt hőenergiához jussanak, hiszen a felhők eltakarták a napot, és kell a meleg.... szóval, ez azért nagyon csúnya. De tény, hogy a folytatásban indult el igazán az ereszdelahajamat - látszott, hogy a Wachowski testvérek a vizuális hatásokhoz igén jól értenek, ám a sztori egyre értelmetlenebb lett. - Azért fontos kiemelni, hogy ez azon kevés sci-fik egyike, amiben volt ötlet! - A Star Wars persze más, az egy külön kategória. Azt nehezen tudnám objektíven értékelni, mert az valami kultikus értékű mese a számomra. Az igazán jó sci-fikből azonban nem igazán készült film, vagy, ha készült, bár ne készült volna. Például a Solaris eredeti, szovjet változata még csak unalmas volt, de Tarkovszkij legalább értette a történetet. Az új, hollywoodi változat viszont egy love story, aminek semmi köze a Solarishoz és csak a lényeg nem derült ki belőle: hogy lehetnek olyan létformák, amikkel esélyünk sincs felvenni a kapcsolatot, mert minden igyekezetünk kevés, hogy megérthessük egymást. Ez még csak témaként sem merült fel a filmben. Ja de: a címe ugyanaz.
z.i.: Lehet, hogy azért készül kevés jó sci-fi film, mert nem lehet vászonra ültetni a mélyen szántó gondolatokat vagy a nagyobb ívű cselekményt.
S.: Hát, lehet némi igazad!. Clarke (Arthur C. Clarke) a 2001 - Űrodusszeia film elkészítése után írta meg a könyv-változatot, és az bizony sokkal érthetőbb, logikusabb és izgalmasabb. Talán az egyik legjobb science fiction...
z.i.: Azért jól elbeszélgetünk itt a sci-fikről...
S.: Sosem lehetett szétválasztani a zenekartól...
z.i.: Mégis kalandozzunk vissza a zenekarra. Hogyan tudtatok kiemelkedni, érvényesülni?
S.: Fiatalok voltunk, lelkesek, meg borzasztóan szerencsések! Tudod, ami ma egy súlyos korlát a kereskedelmi médiában, az fantasztikus előny volt akkoriban: nem énekeltünk - így a számainkhoz nem kellett sanzonbizottsági engedély, nem kellett minket megfigyelni, letiltani, rövid pórázra fogni! Egyszerűen nem törődtek velünk. És hát mi megcsináltuk, amit szerettünk. Minden rosszban van valami jó....
z.i.: Előzenekarokkal szoktatok dolgozni, vagy régen Ti voltatok előzenekarok?
S.: Hát hogyne lettünk volna! Mindenféle lépcsőfokot végigjártunk - az egyik legnagyobb élmény volt még friss, első lemezes zenekarként a Tabánban játszani az LGT előtt - de sok más példát is mondhatnánk! Egyből önállóan kezdeni - ez ritka kivétel! - Önálló nagy bulihoz kell, hogy ismerjenek! Különben honnan tudhatnák, hogy ki vagy? Hogy érdekled őket? - 1995-ben, Los Angelesben azonban már mi voltunk a head-liner produkció (így hívják a magyarosan csak főzenekarnak nevezett fellépőket), ami azért is megtisztelő, mert a prog-rock műfajban világsztárnak számító zenekarok játszottak előttünk. z.i.: Külföldön talán még meg is tudnátok élni hivatásszerűen a Solarisból, nem? S.: Valószínűleg igen. De ma már semmiképpen sem mennénk el Magyarországról. Minden ideköt. A családunk, a munkánk, az emlékeink... fiatalon könnyebb elszakítani a gyökereket... bár talán ez is változóban van! A Világfalu egyre nő...
z.i.: A honlapotokon olvastam egy ajándék DVD-ről. Ez micsoda pontosan?
S.: Akik az interneten (www.solarisstudio.hu) rendelnek jegyet az áprilisi koncertre, azok egy 15 perces, 5 számos ajándék DVD-t kapnak, amin koncert-videók találhatók. Ezeket a saját archívumunkból válogattuk össze, többnyire amatőr felvételek a '80-as, '90-es évekből. A lemez célja, hogy egy kis kuriózumot adjunk, valami emléket. Egyébként szeretnénk magát a koncertet is felvenni majd hanggal, képpel, reméljük, sikerül...
z.i.: A következő Solaris album (már ha lehet róla beszélni) milyen téma köré csoportosul?
S.: A következő Solaris album a harmadik Archív lesz és így már megvan a témája. A '83-'84-es időszakban elég tűrhető minőségben sikerült már felvennünk a koncerteket, így remélhetőleg kevesebb vesződség lesz az anyag szerkesztésével, restaurálásával. Teljesen új lemezt még 2003-ban elkezdtünk csinálni, de nem jutottunk túl a koncepciókon. Csabinak is volt egy jó húszpercnyi ötlete, nekem is (Erdész Róbert - a szerk.), sőt, mindannyian hoztunk alapanyagot, de a témát illetően nem sikerült egyezségre jutnunk: több minden felmerült és egyelőre a koncert elmosta ezt a dolgot. - Ha valaki 3-4 hétre bezárna minket egy stúdióba, biztos, hogy egy új lemezzel jönnénk ki onnan, de rengeteg olyan egyéb teendőnk van, ami lassítja az elkészülést.
z.i.: Beszéltünk a kezdetekről, a hamarosan elkövetkező koncertről és a jövőbeli tervekről, no meg sok minden másról is. Köszönjük szépen, hogy rendelkezésünkre álltatok.
S.: Mi is köszönjük a beszélgetést.

www.zenekar.info

Vissza a lap tetejére >>

 

Solaris: szokatlan történet a miénk 2006. április 21. 10:31
Tereh István vallomása a Solaris együttesről:

"A Solaris 1980. február 26-án alakult. Gimnáziumi ismeretségek és egy csomó közös érdek-lődési pont hozott össze bennünket: a Pink Floyd, a Yes, a Genesis, a Jethro Tull, a King Crimson meg Asimov, Clarke, Lem, Bradbury…. és így tovább (Maga a zenekar-név is Stanislaw Lem klasszikus science fiction regényére utal!). Első fellépésünk a legendás Metró Klubban volt, a következő pedig a ma már szintén csak az emlékekben élő Budai Ifjúsági Parkban. Itt készült első lemezfelvételünk is. 1980-ban, a Pop-Meccs év végi szavazásán az év egyik meglepetése lett a zenekar, a következő években pedig több, mint 20 rádiófelvételünk készült, fölléptünk az egykori Budapest Sportcsarnokban, a Tabánban, a prágai Sport-arénában, Wroclavban.... 1984-ben megjelent a Solaris első nagylemeze - és egyben az első magyar instrumentális progrock lemez: a Marsbéli Krónikák. A Bradbury ihlette concept-album 40.000 példányban fogyott el itthon - ami egy instrumentális zene esetében kiemelkedő példányszám! (És persze ez volt az a lemez, ami később "önálló életre kelve" megismertette a Solaris nevét a világon.... de menjünk sorban!) A következő tervünk a "Los Angeles 2026" munkacímet viselte. Érdekes lemez lett volna. Mármint szerintünk. Ám a Hungarotonnak egészen más tervei voltak. Más lemezekkel, más előadóktól. A Los Angeles 2026 a fiókban maradt. Ez igen fájdalmasan érintett bennünket. És egy igen bonyolult tervet dolgoztunk ki arról, hogy mi módon tudnánk rávenni a Hungarotont a Los Angeles 2026 kiadására.... A terv első lépéseként a Solaris 1986. április 7-én föloszlott. A búcsúkoncerten több ezer ember hallgatta végig a hat év összes szerzeményét, és borzasztóan megható, 40 perces vastapssal búcsúztatott bennünket. Mindenki azt hitte, hogy vége. Ám nem így történt. A zenekar énekesnővel kiegészülve (Vincze Lilla), ugyanabban a felállásban folytatta. Csak a név változott: Napoleon Boulevard. Még abban az évben megnyertük az első Interpop-fesztivált, és az elkövetkező három évben csaknem egy millió lemezt adtunk el Napoleon Boulevardként. Igazán remek kis profitot ter-meltünk a Hungarotonnak. És amikor 1989-ben elénk tették a szerződésünket meghosszabbító papírokat, egyetlen feltéte-lünk volt: Solaris 1990 címmel, a zenekar megalakulásának 10 éves évfordulójára jelenjenek meg azok a bizonyos kiadatlan felvételek.... És lőn. Ma is jó érzés kézbe vennünk ezt a dupla albumot. Legalább annyit dolgoztunk a meg-jelenéséért, mint amennyit annakidején magán a zenén.... Hát ennyi volt a történet általunk megálmodott része. Ezzel a Solaris és a Napoleon Boulevard pályafutása 1990-ben lezárult. Ami ezután kezdődött, az számunkra is inkább meglepetések sorozata volt, mint bármi módon is kiszámítható jövő. * 1988 végén a Hungaroton eladta a japán King Recordnak a Marsbéli Krónikák kiadói jogait. És a lemez - a tudtunkon kívül - bejárta a világot. Japánból indult el, és Dél-Amerikán, az Egyesült Államokon keresztül jutott vissza Európába, megjelent a francia, olasz, holland és német lemezboltokban, progresszív-zenei almanachok-ban. (10 évvel a megjelenése után, 1994-ben végül a Hungaroton is újra kiadta az eredetileg még bakelitből készült korongot - most már CD-n.) Mi először 1995-ben szereztünk tudomást a változásról, amikor az amerikai SynPhonic Music Pr. igazgatója (Greg Walker) megkeresett bennünket, és szerődést kínált egy koncert-albumra! Egy dupla lemezre, amelynek felvételei a los angelesi Variety Atr Theatre-ben len-nének..... Ekkor már közel tíz éve nem létezett a zenekar. Ám ezen hamar sikerült változtatnunk. Az igazi meglepetés azonban az volt, amikor a helyszínen zsúfolásig telt ház várt bennünket, és a műsorvezető bejelentése után - egy másik kontinens másik országában, ahol a büdös életben nem jártunk! -, olyan fogadtatásban volt részünk, amire egyáltalán nem számítottunk! Brutális élmény volt.... A lemez 1996-ban jelent meg, Live in Los Angeles címmel, és nagyon büszkék vagyunk rá! Nem sok magyar zenekar dicsekedhet ilyesmivel. Ez volt a sors ajándéka az 1986-ban fiókban maradt Los Angeles 2026-ért (milyen fura egyezés....) És persze, ezzel nem volt vége: Los Angeles után rengeteg koncert következett (a riói Metropolitan, Washington, New York, Baja California, Monterrey, Mexico City….), és több lemez, mint amennyi előtte összesen megjelent (az egykori kislemezeket is beleértve!). Tavaly volt 25 éve, hogy megalakultunk és idén lesz 20 éve, hogy megszűntünk. Szeretnénk méltó módon megünnepelni az évfordulót - de most már, 20 év után, itthon. Úgy látszik, a 6-ra végződő esztendők sorsfordítók a számunkra. Úgyhogy itt az idő: 2006. április 23. Budapest, Művészetek Palotája. Solaris jubileumi koncert. A zenekar tagjai: Bogdán Csaba - gitár Erdész Róbert - billentyűs hangszerek Gömör László - dob Kisszabó Gábor - basszusgitár Kollár Attila - fuvola Pócs Tamás - basszusgitár Tereh István - manager A zenekar alapító-tagjai: Cziglán István (1959-1998) - gitár Erdész Róbert - billentyűs hangszerek Kollár Attila - fuvola Seres Attila - basszusgitár Tóth Vilmos - dob És még velünk volt: Raus Feri - dob
www.uno.hu


Vissza a lap tetejére >>


Jubilálnak a progresszív zene magyar kiválóságai

Negyedszázada alakult meg a progresszív zene egyik legmeghatározóbb magyarországi csapata, a Solaris.
Kilenc albumot hagytak az utókorra. És most vasárnap újra összeállnak egy koncertre a Művészetek Palotájában.
Méltó helyszín egy effajta meghatározó zenekar számára. Április 23-án este nyolckor kezdődik majd a zenevarázs, mely feleleveníti a dicső múltat. A koncert elnevezése valójában önmagáért beszél: Itt az idő. Hát tényleg itt van. De mire is? Mondjuk a feltámadásra? Vagy egy jelzésre, hogy „még élünk”? Mindenki úgy veszi, ahogyan akarja. A lényeg az új előadás.
1981-ben Cziglán István - gitár, Erdész Róbert - orgona, Kollár Attila - fuvola, Seres Attila - basszusgitár, Tóth Vilmos - dob, Tereh István - menedzser felállásban kezdtek el működni. A mostani csapatot Bogdán Csaba gitáros, Erdész Róbert billentyűs, Gömör László dobos, Kollár Attila fuvolás - blockflőtés és Pócs Tamás basszeros alkotják. Hogy csak Erdész és Kollár maradt az „őskorból”? A lényegen nem változtat. A mostani fellépésen meg végképp nem, mivel a régiek közül többen is csatlakoznak a zenekarhoz.
Stanislaw Lem, a népszerű sci-fi író szellemisége továbbra is áthatja a Solaris tagságának ihletettségét. Büszkén emlegetik fel a kiváló lengyel szerzőt, mint lelki atyjukat, ami instrumentális szerzeményeiken valóban átsugárzik. Persze már a csapat elnevezése is jelezheti ezt az erre kihegyezetteknek, mert ne feledjük a remek könyvet, melyet később Andrej Tarkovszkij zseniálisan filmre vitt. Ugye-ugye? A címe: Solaris. Ennyit az elnevezés okaként.
A koncerthez visszatérve: a jegyek mellé dukál egy dvd is, mely a csapat egykorvolt legendás programjait eleveníti fel. Hogy lesz-e folytatás? Reményt keltő ez a Művészetek Palotája-beli come back. Aztán majd meglátjuk. Mindenesetre ezen érdemes ott lenni. Ki tudja…?

www.zene.hu

Vissza a lap tetejére >>

A Solaris zenekar újra a Marsra száll


A Solaris zenekar 1986. április 7-én megszűnt. A japán King Records azonban 1988-ban megvásárolta az akkor még egyetlen Solaris-album, a Marsbéli krónikák kiadói jogait, és ezzel kezdetét vette egy történet. Egy történet, amelyről egyszer már azt hittük, hogy vége. Az Egyesült Államokban 1995. november 26-án, a Los Angeles-i Variety Arts Theatre-ben léptek föl először. Aztán 1996-ban Rio de Janeiro következett, 1999-ben Washington és New York, 2001-ben Baja California és Mexikóváros, 2004-ben Monterrey… és egy csomó új lemez. 2005-ben volt huszonöt éve, hogy megszületett a Solaris, és 2006-ban lesz húsz éve, hogy megszűnt. A zenekar szeretne erről a kettős évfordulóról - az egykori búcsú után szinte napra pontosan húsz évvel - itthon is méltó körülmények között megemlékezni. Ebben a húsz évben ugyanis Budapesthez nyolcezer kilométernél közelebb nemigen játszott a Solaris. Itt az idő, hogy megtegye.
Egy napsütéses szombat reggel apu betessékel a kocsiba: megyünk Fahegyre. Mint mindig előkerülnek a standard "kocsi-kazetták". Nagyjából így ismerkedtem meg a zenekarral 4 éves koromban. Azóta szeretem, és minden számot kívűlről fújok a Marsbéli krónikákról. Ma, amikor céltalanul bóklásztam a városban, hirtelen megakasztott valami: Solaris jubileumi koncert. Nem hittem, hogy ez az én életemben még bekövetkezhet. Nem tudom, még mit írhatnék. Én mindenképpen ott leszek hazánk egyik - vagy talán az egyetlen - legjobb jazz-rock zenekarának koncertjén. A zenét, mint azt a név és az album címe is mutatja, a '60-as évek nagy sci-fi alkotásai ihlették, dinamikája, dallamvilága is magával ragadó, maga a Marsbéli krónikák beillene egy monumentális jazz-rock eposznak, amiben jelentős szerephez jut a fuvola is. De nem akarom előre az egekig magasztalni az együttest, áprilisban úgyis minden kiderül!
www.zenekar.info

Vissza a lap tetejére >>

ITT AZ IDŐ… Jubileumi koncert előtt a Solaris
2006 Április 18, Kedd

25 éves fennállását ünnepli a Solaris 2006. április 23-án a Művészetek Palotájában. Ennek apropóján látogattam meg a zenekart, hogy a múltról, a jelenről, a koncertről, az előkészületekről, illetve az általuk használt hangszerekről beszélgessünk. A csapat 2005-ben volt 25 éves, míg 20 éve, 1986. április 7-én szűnt meg. Ez első olvasatra furcsának tűnik, de mégis ezen kettős évforduló adott alkalmat arra, hogy 20 év után újra színpadra lépjenek magyar közönség előtt is. Az eltelt idő alatt az elvileg nem létező zenekar egy szerencsés fordulat jóvoltából mégis ismerté vált az egész világon. Talán ismertebbé, mint itthon. 1988-ban a japán King Record megvásárolta az akkor még egyetlen albumuk kiadói jogait. Ez volt a Marsbéli Krónikák, amely hosszas várakozás után először 1984-ben jelent meg hazánkban. Az akkori kiadási viszonyok abban különböztek a jelenlegi állapotoktól, hogy a hasonló stílusban működő zenekarokat akkor az egyetlen nagy lemezkiadó vállalat tanácsolta el folyamatosan, míg most több kiadó közül lehet válogatni, akitől hasonló hozzáállás várható. Sokunk nagy problémájára is kitértünk, hogy jelenleg csak egy zenei műfaj ömlik az összes rádióból. Tisztelet a kivételnek, nem hallani mást csak sablonos popzenét, annak ellenére, hogy lenne igény más muzsikára is. Szóba került az elszaporodott lemezmásolás, illetve a letöltő oldalak működése, ami közös véleményünk szerint szintén nem segíti a poptól eltérő zenét játszó zenészek munkásságát. A zenekar 1999-ben Visszatérve az első lemezhez, a fekete korongból 40000 darab kelt el, ami a mai napig szép teljesítmény egy instrumentális zenét játszó együttestől. A japán kapcsolat új életet lehelt a zenekarba. Az ilyen-olyan okok miatt folyamatosan átalakuló zenekar tagjai, ugyan más zenekarokban is szerepeltek határon innen, de a Solaris-szal meghódították a világot, és több koncertet adtak határainkon túl. A koncertek mellett új lemezek láttak napvilágot. Javarészt koncert, illetve archív felvételek jelentek meg, de új anyag is készült. Az 1999-es Nostradamus - Próféciák könyve lemez anyaga Magyarországon már nem került bemutatásra, így furcsamód ennek is most lesz az ősbemutatója. A koncertről annyit lehet tudni előre, hogy jó két és fél órás lesz a műsor, a progresszív műfaj töménysége miatt két felvonásos koncert várható. Az első felvonásban a Solaris különböző időszakából hallunk majd szerzeményeket, míg a második felvonás a Nostradamus lemez anyagára épül majd, amelyben már nagyobb szerepet kapott az vokál is. Egy emlékblokk is helyet kap a műsorban, amely az alapító-tag, Cziglán István emléke előtt tiszteleg majd, aki sajnálatosan 1998-ban elhunyt. Amint megtudtam, látványosságban sem lesz hiány: A fénytechnika mellett vetítés is várható, és a több helyről hallott, már általam is tapasztalt halk Nemzeti Hangversenyterem hangosítását is igyekszenek jól megoldani. A műsort erősíti majd az a tény, hogy a régi tagok, illetve a lemezeken közreműködő zenészek közül a legtöbben jelen lesznek a koncerten. Az alapító-tagok közül Seres Attila (basszusgitár), és Tóth Vilmos (dob) is fellép, illetve Raus Ferenc, a zenekar második dobosa is ott lesz. Felváltva lépnek színpadra a tagok, de a műsor jórészében dupla basszusszekció várható. A Nostradamus lemezen szereplő énekesek is úgy néz ki, hiánytalanul jelen lesznek. A lemezen szintén szereplő Muck Ferenc is hallatja majd szaxofonját. A beszélgetés végére, kérésemre, a jelenlévő tagok mondtak néhány szót az általuk használt hangszereikről, illetve azok kiválasztásáról.
Bogdán Csaba - gitár Jelenleg egy Line 6 Variax (www.line6.com) gitáron játszik, amely lehetővé teszi, hogy ne kelljen koncert közben hangszert váltani. Egy hangszerben több gitár hangszíne rejtőzik, ezáltal igen megkönnyíti gazdája dolgát. A hagyományos hangszereknél több pick up-pal van ellátva, ezáltal válik lehetővé a különböző hangzások megszólaltatása. A digitális modellezésen alapuló technológia praktikussága egyesül a kiváló hangzással, így gyakorlatilag bárkinek tökéletes választás lehet.
Erdész Róbert - billentyűs hangszerek A szintetizátor-park lelke egy Moog-Voyager (www.moogmusic.com), ami a klasszikus analóg MiniMoog midis változata, egy-két extrával (program-memória, touch-pad a szűrők kezelésére stb.). Két KORG M1 képviseli a digitális szintivilág "hajnalát" (www.korg.com), míg az új időket egy Oberheim master-keyboarddal vezérelt Sony Vaio laptop - egy külső RME hangkártyával (www.rme-audio.com). Ennek nyolc független hangkimenetén virtuális szintetizátorok szólalnak meg: Moog Modular, Prophet Five, PPG és egy Hammond orgona. Az általában használt virtuális zongorák helyett a 23-i koncerten egy igazi Steinway fog szerepelni.
Gömör László - dob Hosszasan beszélt arról, hogy a sznobhatás elől kitérve, nem hisz a divatos márkák hangbéli különbségeinek hallhatóságában. Annyi különbség nincs a jól összerakott hangszerek között, hogy ezért érdemes legyen egy éppen futtatott drágább modellt választani. Sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a hangosítás megfelelő beállításának, illetve a dobok hangolásának. Nagy hibának véli, hogy a legtöbb kezdő dobos elhiszi a szépen csengő szólamokat, amelyek a dobról, és nem a dobból szólnak. Azt is hozzátette, hogy szerinte a kínai másolatok is szólhatnak szépen, ha azok tisztességesen el vannak készítve. Ami viszont fontos, a jó bőr. Ezen sok múlik. A minél szélesebb hangzásra törekszik, ezért több márkát használ egyszerre. A hangzást helyezi előtérbe, és ha a megfelelő hangot egy olcsó műanyag dobban találja meg, akkor azt használja. Amit már kipróbált és kedvelt hangú hangszerek: Tama - Royal Star, Imperia Star (www.tama.com), Sonor (www.sonor.com). A koncerten Gretsch dobok szólnak majd (www.gretschdrums.com). A cinekre kitérve is ugyanazt mondta el, amit a dobokra. Inkább anyag, mint márkafüggő a dolog. Kedvelt hang a Zildjian (www.zildjian.com). Mivel a legfontosabb cél az ideális hangzás, így a hangszerek hangjának különbségének kihasználása a legfontosabb. Számára minél több dob van a szettben, annál kényelmesebb a játék. Megemlítette még a Roto tam-okat, amelyek menet közben is változtatható hangzását dicsérte. A még szélesebb hangzás érdekében van még Timbales, és bongo is a készletében. Big Stick dobverőket használ, mert sokkal kevésbé találja törékenynek őket a többinél, és a szimpatikus gyártó is fontos tényező volt a kiválasztásban.
Kollár Attila - fuvola, blockflöte Az ideális hangzást egy Yamaha teljesen ezüst fuvolában találta meg . A koncerten előkerül majd egy francia gyártmányú hangszer is, amelyen, felépítéséből adódóan, bizonyos számok esetén egyszerűbb a játék, illetve egy Honer blockflöte is. A hangszerek hangbéli különbségeit emelte ki. Fontosnak találja, hogy a szerzeményekhez megfelelő hangú hangszert kell kiválasztani. Persze mindig van drágább darab, de nem feltétlenül szükséges a plusz kiadás.
Pócs Tamás - basszusgitár 5 húros Craftsman hangszere van, amelyet Medgyesi Tibor hangszerész mester (www.medgyesi.hu) segítségével talált meg, aki kizárólagos forgalmazója a márkának. A jó fa nagyon fontos, ez szólt a gitár mellett, amelyre EMG pick up-ok kerültek (www.emginc.com). A Warwick gyártmányokat is kedveli, de a fentit jobbnak találja. Erősítőnek egy Gallien - Krueger 400W-os 4 hangszórós ládát használ. Effekt nincs, csak a gitár, mert önmagában is nagyon jól szól. Elixir húrok helyett, amelyek véleménye szerint sokáig szólnak jól, viszont a felrakáskor tompábbak, Roto Sound, vagy Warwick húrokat használ. Elképzelhető, hogy szerepet kap egy Warwick Thumb 5 húros is, amelynek speciális hangja van. A hangszer inkább slap-re alkalmas, amelyet inkább a Fóti Gabriellával létrehozott Pillangó zenekarban használ ki. Jelenleg tervbe van véve egy 5 húros Tobias (Michael Tobias Design, www.mtdbass.com) basszusgitár is. A csapat jó hangulatban készül a fellépésre, és a közönség mellett ők is nagyon várják az estét. Fontos tudnivaló így a végére, hogy az eredetileg 21 órára kiírt koncert sokak kérésére 20 órakor kezdődik! A zenekar honlapja: http://www.solarisstudio.hu/ Geski geski@zenesz.infoEz az e-mail cím védve van reklámlevelek ellen, Javascript-re van szükséged, hogy megnézd. Kommentek Bosi 2006-04-29 13:54:11 Először is örülök, hogy egy hangszerekre koncentráló cikk is megjelent a témában, köszönöm. Ha már a hangszereknél tartunk, akkor hadd tegyem hozzá, hogy a dupla basszus szépségét az adja, hogy Tamás gitárján egy plusz alsó H húr van, míg Gábor basszere klasszikus 4 húros. Tamás tehát a mélyebb hangfekvésben míg Gábor a nyak felső részében, magasabb hangfekvésben játszik egyidőben. Így válik teljessé a két basszus együttes hangzása. rit 2006-04-28 23:24:24 Érdekes, bár kézenfekvő is, hogy a hangszereknél az anyag mennyit számít, még ha ez a bevonatot jelenti, akkor is. A Yamaha fuvola hangzása, amit Attila használ, inkább élesebb és fémesebb, ugyanakkor találkoztam már aranyozott fejű Yamahával, aminek teljesen lágy és puha hangzása volt... Gondoltam ezt megosztom, ha már hangszereknél tartunk...
www.zenesz.info

Vissza a lap tetejére >>

Solaris-koncertre a Művészetek Palotájába

Volt egyszer egy Solaris zenekar Magyarországon, amely talán elsőször játszott igazi progresszív rockot, vagy ahogy akkoriban mondták, űrrockot a honi galaxisban. Megjelent egy nagyszerű lemezük, a Marsbéli krónikák, aztán semmi. A Solaris zenekar 1986. április 7-én megszűnt. Beolvadtak a Napoleon Boulevardba, majd jött a süllyesztő. Látszólag.
A japán King Records 1988-ban megvásárolta annak a bizonyos egyetlen Solaris-albumnak a kiadói jogait, és ezzel kezdetét vette egy új történet. Az Egyesült Államokban 1995. november 26-án, a Los Angeles-i Variety Arts Theatre-ben léptek föl először. Aztán 1996-ban Rio de Janeiro következett, 1999-ben Washington és New York, 2001-ben Baja California és Mexikóváros, 2004-ben Monterrey… és egy csomó új lemez. Tehát más tájakon bolyongott, és ott nagy feltűnést keltett a Solaris.
2005-ben volt huszonöt éve, hogy megszületett zenekar, 2006-ban lesz húsz éve, hogy megszűnt. A szervezők e kettős évfordulóról itthon is méltó körülmények között szeretnének megemlékezni. Ebben a húsz évben ugyanis Budapesthez nyolcezer kilométernél közelebb nemigen játszott a Solaris. Itt az idő, hogy megtegye.
www.figyelonet.hu

Vissza a lap tetejére >>

 

Pontosan húsz éve oszlott fel a progresszív rock legendás magyar képviselője, a Solaris.

Bár 1995-ben újra zenélni kezdett az együttes, a hazai rajongóknak alkalmanként legalább nyolcezer kilométert kellett volna utazniuk, hogy valahol is élőben láthassák kedvencüket. 1980-as megalakulása és 1986-os búcsúja között a csapatnak mindössze egy nagylemez elkészítésére volt lehetősége. Ez a felvétel, az 1984-es keltezésű Marsbéli krónikák azonban a világ minden tájára eljuttatta a Solaris - dobra, basszusgitárra, gitárra, billentyűre és fuvolára hangszerelt - instrumentális progresszív zenéjét. Így történhetett, hogy 1988-ban (amikor az egykori tagok már olyan bandákban muzsikáltak, mint a Napoleon Boulevard vagy az Első Emelet) egy japán cég újra megjelentette az albumot, majd 1995-ben a zenekar meghívást kapott egy Los Angeles-i újjáalakuló fellépésre is. Az eredmény egy bődületes sikerű koncert volt, amelyet az évek során továbbiak is követtek Rio de Janeirótól Washingtonon és Mexikóvároson keresztül egészen Montereyig.

Menet közben aztán a klasszikus albumon kívül csupán egy régi felvételeket tartalmazó, a '90-es évek anyagából álló Solaris-diszkográfia is újabb kiadványokkal bővült. Az 1995-ös Los Angeles-i fellépést dupla koncertlemez dokumentálta, két CD-t archív felvételekkel töltöttek meg, és bár Cziglán István gitáros 1998-ban távozott az élők sorából, 1999-re egy újabb stúdióalbum is elkészült Nostradamus - Próféciák könyve címmel. Hazai koncert azonban ennek megjelenését sem követte - kereken két évtizedes várakozás végére kerül tehát pont a Művészetek Palotájában vasárnap este, amikor színpadra lép a csapat.
- Band -
www.exit.hu

 

Solaris - A KONCERT


Múlt vasárnap este fél nyolc körül érkeztem a kékre-lilára világított - ezáltal eléggé szolarisztikus jellegű - Művészetek Palotájához. Az előtérben és a parkban már gyülekeztek az emberek, minden korosztályból akadtak nézők, vegyesen - volt, aki farmerban és pólóban jött, volt, aki a legszebb alkalmi kosztümét húzta, de a legtöbbeken ott volt a sárga Solaris kitűző. Az előtérben kisebb közelharcot vívtam a recepciós hölgyekkel a fotóengedélyért, de végül segítőkészek voltak, és nyolc előtt pár perccel beléphettem a hangversenyterembe. A karzatról körbe tudtam járni a szípadot, így különleges helyről hallgathattam végig ezt a rendkívüli koncertet, ami egyszerre volt komoly és humoros, szenvedélyes, magával ragadó és felhőtlen kikapcsolódást nyújtó...

A kivilágított nézőtér fokozatosan telt meg, de nyolcra már mindenki elfoglalta a helyét, a várakozás közben egyre fokozódó izgalommal. A színpadon a hangszerek a helyükön, a kivetítő vászna a színpad hátterében. A hatalmas keverőpulton a sávok beállítva, minden adott volt a kezdéshez. Ekkor Böszörményi Gergely, az együttes kiadója lépett a színpadra, alkalomhoz illően öltönyben, nyakkendőben és az elmaradhatatlan kitűzővel a hajtókáján. Pár mondatban összefoglalta az utat, ami a Mupába vezetett, persze ez a legtöbbek számára ismeretes volt. De ez tényleg csak pár percet vett igénybe. Aztán elsötétült a pódium, és felhangzott az intro: a Marsbéli Krónikák bevezető része, ami szerintem egyértelműen fémjelzi a Solaris-stílust, és akár a zenekar védjegye is lehetne. Közben a számítógépes animáció egyenesen a Marsra repítette a nagyérdeműt, és feltűntek a Kék-hegyek, Miszter és Miszisz K a tűzmadarakkal, a gyilkos méhek és a fém-maszk... A marslakók kacajára bevonuló zenekart tapsvihar fogadta. Nem is húzták az időt hosszas bevezető szöveggel, a húrok/dobok/billentyűk közé csaptak és felcsendültek a Viking visszatér dallamai. A dobok mögött Gömör Laci ült, akinek minden egyes mozdulatát meg akartam örökíteni, hátha az visszaadja a profizmusát és szenvedélyét, ami áthatja a játékát. Erdész Robi a "szokásos" felszerelése mellé - ami négy szinti alapesetben, meg még pár kiló technikai kütyü - még kapott egy szép fekete zongorát is, hogy a klasszikus hangzással se legyen gond. Kollár Attila két fuvolával is készült, de volt nála blockflöte, csörgő és egy szinti is. A színpad szélén számtalan gitár pihent, várták sorukat, amíg az első felállásban a bőgőt Pócs Tamás, a szólógitárt pedig Bogdán Csaba pengette. A felszerelés tehát kicsit kibővített volt egy átlag rockzenekarhoz képest, de ez érthető is, hiszen az instrumentális prog-rock lelkét a sok szólamban felcsendülő dallamcentrikus számok adják. Visszatérve a zenére az első blokkban - ami a rajongók örömére és az alkalmazottak bánatára - másfél órára sikerült még elhangzottak a nagy klasszikusok: az Éden, az LA2026, a Mickey Mouse, ahol igazán jól kijöttek a ritmusváltások, valamint a Legyőzhetetlen, a hihetetlenül dinamikus fuvolaszólammal, Hommage á LEM. Közben cserék a dob és a basszusgitár mögött, de addig sem unatkozunk: Robi mesélni kezd, a közönség a hasát fogja a nevetéstől. Ki gondolta volna, hogy már az első koncert után is annyian követik elvakultan a zenekart, hogy az útszéli árokban végzik!? Tamást felváltotta Kisszabó Gábor majd Seres Jata Attila, Gömör Laci helyére Raus Ferenc ült, aki Tóth Vilinek adta át a dobverőket.
Amikor Vilit megláttam dobolni, egyből megértettem a zenekar többi tagjának aggodalmát, miszerint utána komplett generálozásra szorul a dobszerkó. Játéka nagyon intenzív volt, ugyanakkor minden alkalmat kihasznált egy kis bohóckodásra, amikor a dobverőt pörgette vagy az ujján egyensúlyozta, akár a színpadon, akár a színfalak mögött volt. De a viccet nem csak ő kedveli, ez kitűnt a zenekar hozzáállásából: az egyik szám improvizatív részébe nem átallottak becsempészni egy másik örök klasszikust, a Rózsaszín Párduc akkordjait. Ezt a részt a megemlékezés zárta. Cziglán István, aki az egyik alapítója volt a zenekarnak, már nem lehetett a színpadon. A színpad elcsendesedett, a Personal Gravity felvételről szólt, miközben a kivetítőn képek és felvételek peregtek a kezdeti időktől a későbbi koncertekig. Ezután egy rövid szünet következett, ahogy azt a zenekar elmondta a korábbi interjúban, szociálisan érzékenynek mutatkoztak a büfések iránt, bár ekkor az emeleti hostes-hölgy már kissé kétségbeesett arccal kérdezte, hogy mennyi van még hátra. Megnyugtattam, hogy még minimum egy óra, plusz-mínusz harminc perc, de inkább plusz... Amikor "becsöngettek", a színpadra bevonultak a vendégművészek: Muck Ferenc, az ultimilliomos jazz- szaxofonos; és a vokalisták, akik igazán kitettek magukért. A szemfülesebbek már tudták, hogy mi következik... belenéztek varázsgömbjükbe, és a hármas mágikus csatornán megnézhették, hogy Nostradamus próféciái miként elevenednek meg és válnak zenei harmóniákká. A hangulat tökéletes volt, a kivetítő használata jó ötletnek bizonyult, így az élmény teljessé válhatott a távolabb ülők számára is. Hihetetlenül jól szinkronba hozták a felvételt az élő játékkal, egy pillanatra majdnem becsaptak, de aztán rájöttem, hogy a képen Erdész Robi hosszú ujjú inget visel, így az nem lehet a koncertről közvetített felvétel. Az összhatás mindenesetre remek volt.
Nostradamus után következett még a M'Ars Poetica, ami önmagáért beszél (esetünkben inkább zenél). Utána már majdnem megijedtem, hogy vége, mert két technikus jött a színpadra. Érdeklődve néztem, hogy mit is csinálnak. Miért rakják oda azt a dobogót? És minek a székek?! Meg a kottaállvány??? Azt hiszem a zenekar mindenkit alaposan meglepett. Tereh István "örökös manager" jön ki a színpadra, mikrofonnal a kezében, majd elkezdi mesélni, milyen nehéz is volt összeszedni a zenészeket a Solaris Szimfonikusokhoz, de legalább a karmestert le tudta szerződtetni Magyarországról... Solaris Szimfonikusok, vagyis Solaridióták. Bejön Kollár Attila talpig pingvinben, hiszen ő a tiszteletet követelő karnagy, bár fegyelmezhetné kissé zenészeit - legalábbis Laci gyakorolja a belépést! Az E-moll Concerto végül hibátlanul hangzik el, nem hiába osztotta ki a karnagy a partitúrákat... A zenekar meghajol, a karmester kezet fog az elsőhege... izé... elsőgitárossal, majd levonulnak. Ha ezt Kocsis Zoltán látná... Most már tényleg közeledik a koncert vége, de még jön egy ráadás: a színpadon a Solaris zenekar, mármint a teljes zenekar, mindenki, aki valaha zenélt. Három dobos, három basszusgitáros, meg még zenészek is. Komolyra fordítva a szót: Bogdán Csaba - gitár, Pócs Tamás, Kisszabó Gábor, Seres Attila - basszusgitár, Gömör László, Tóth Vilmos, Raus Ferenc - dob, Kollár Attila - fuvola, Erdész Róbert - billentyű. Solaris 2006. Ezt nem felejti el egyhamar, aki látta, az biztos. A végére csak annyit: nem szeretnénk a következő koncertre húsz évet várni! Különben mindenki elkezdhet gyűjteni repülőjegyre... Los Angeles nincs éppen a szomszédban.

www.zenekar.info

Vissza a lap tetejére >>

Solaris koncert-2006. április 23. Művészetek Palotája
By Brinyó
Létrehozva 2006-05-02 22:08

Vannak nagy események. Egy ország életében ilyen a választás, egy rockrajongó életében egy több, mint tíz éve nem látott zenei csemege. Ezen a vasárnapon e két esemény találkozott, és ahogy Pócs István basszusgitáros egyik felkomfjában elmondta, jól döntöttek azok, akik ezen a gyönyörű tavaszi-nyári estén a Művészetek Palotájának csodálatos koncerttermét választották. Ígéretet tett, hogy aki ezúttal rájuk szavazott nem fogja megbánni tettét. …állta szavát!
Számomra a történet még tavaly kezdődött, amikor drága barátaimtól - mivel ismerik a progresszív rockzenéhez történő erős vonzódásomat - egy Solaris koncertjegyet kaptam ajándékba. Így az előadásra történő ráhangolódásra majd fél év állt rendelkezésemre. A nagy nap eljövetelekor megérkezve a palotához döbbentem igazán rá, hogy bár nem ideális rock helyszín a Művészetek Palotája, de a Solaris művészi, összetett muzsikájához álmodni sem lehetett volna gyönyörűbb helyszínt a Duna partján álló létesítménynél. Mikor elfoglaltuk helyünket a székekben, már szinte tapintható volt a feszültség a nézőtérről. Valamivel nyolc óra után lépett színpadra Böszörményi Gergely, a magyar zenei élet talán „legbecsülendőbb” alakja, kinek Periferic Records névre hallgató cége adja ki a Solaris albumait. A progresszív rockzene fanatikusa röviden ismertette a zenekar életútját, majd egy rövid képes intro után a Solaris legénysége a színpadon termett és kezdetét vette a varázslat. A „Viking visszatér” című dallal indult a program. Kollár Attila, Pócs Tamás, Kisszabó Gábor, Gömör László, Bogdán Csaba és Erdész Róbert hatalmas lendülettel kezdték az előadást, melyről, ha valaki egy kicsit késve érkezett akár azt is gondolhatta, hogy elnézte az óráját, és már a ráadásnál jár, mivel a dal végét követően a közönség olyan ovációban tört ki, melyet máskor egy jól sikerült „hosszabításnál” hallhat az ember. Az elementális tetszésnyilvánítás természetesen nem csak a remek nótának szólt, hanem azoknak a zenészeknek is, akik utoljára 1993-ban álltak magyar színpadon.
A tapsorkánt a Magyar Tánc követte, mely csak fokozta az addigra már remek hangulatot. A muzsikusokon látszott, hogy nagyon fontos számukra ez az este.

Kollár Attila fekete szerelésében, kezdeti feszültségét egyre inkább oldva gyönyörűen fuvolázott. Játéka, - mint ahogy a Solaris muzsikája is - teljesen egyéni. Lágy, simogató futamai meghatározó pillanatai a daloknak. Bogdán Csabát elnézve egyik szemem sírt, a másik nevetett. A nevetés oka a tökéletes, hibátlan játék volt, a sírásé pedig az a tény, hogy Csaba nevét gitárosként manapság a -finoman fogalmazva - habkönnyű műfajjal kapcsolatban hallani. Értem én, hogy pénz, stb, de azért egy ilyen tudást jó volna rendszeresen megmutatni a zeneszerető közönségnek is. A basszusgitárosi poszton, igazi különlegességként időnként egyszerre két zenész is játszott. Pócs Tamás, és Kisszabó Gábor is csúcsformájukat hozták ezen az estén. A zene műfajából fakadóan a „bőgő” nem csak ritmushangszerként, hanem szólisztikus szerepelt is betöltve vett részt az előadáson. Erdész Róbertért kicsit izgultunk. Egy jól értesült barátunk ugyanis elmesélte, hogy a billentyűs kezével történt valami a főpróbán, és kérdéses, hogy rendbe jön e a koncertre. Azt nem tudom, hogy betegen, vagy már egészségesen gyúrta a billentyűket, de az biztos, hogy izgalmasan, lehengerlően, hibátlanul játszott. Számomra a zenekar egyetlen „gyengébb” pontja a dobos, Gömör László volt. Persze rendben voltak a ritmusok, helyén volt minden, de valahogy nekem hiányzott az a spiritusz, melyet a többiek előadásában felfedezni véltem. Nagy dobrajongó vagyok, de például a koncert második felében elhangzott szólóját, a program egyetlen felesleges pontjának tartottam. A Solaris első két dobosának játékát - akik lehetőséget kaptak néhány dal erejéig - sokkal inkább díjaztam. Tóth Vilmos és Raus Ferenc lelkesen nagy örömmel ültek a dobok mögé. A régi tagok felvonultatásakor érkezett a színpadra Jata, azaz Seres Attila basszusgitáros is, aki kellemesen sétálgatva játszott a Solaris első korszakának néhány darabját. Sajnos egy szomorú múltidézésre is sort kellett kerítenie a zenekarnak. A monstre koncert első részének lezárásaként a nyolc éve elhuny Cziglán István gitáros emlékére szólt, egy képekkel illusztrál dal. Megható, szomorú pillanatok voltak ezek, melyek után jól esett a néhány perces szünet. A kis levegőzést követően került sor a koncert számomra legkiemelkedőbb részére, a több mint fél órás „Próféciák könyve” előadására, a Nostradamus lemezről. Ez az alkotás, véleményem szerint a magyar progresszív rock egész történelmének egyik leghatalmasabb műve. A megrázóan éneklő öt énekessel, és a csodálatos szaxofonszólokat elővezető Muck Ferenc-el kiegészült csapat talán ebben a félórában volt a legfelszabadultabb. A remekmű végeztével a közönség szűnni nem akaró tapsolásba kezdett, pedig még korántsem ért véget az este.

Még majdnem egy órán keresztül élvezhettük a csodát. Többek között hátra volt még az „új” és a „régi” Solaris közös játéka, mely alatt a két ex-dobos a színpad szélén elhelyezett űtőhangszerekkel támogatta Gömör László játékát. Három óra tiszta játékidő után ért véget a koncert. A közönség állva tapsolva köszönte meg a kilenc muzsikusnak és vendégeiknek, hogy ennyi év után újra elvarázsolták őket. Mert ez az este a zene varázslatáról szólt. Arról, hogy a magyar zenei életben létezik egy olyan csapat, kinek játéka csak a progresszív rockzene legnagyobb neveivel említhető egy lapon. A Solaris most feltámadt és mi zenerajongók nagyon szeretnénk, ha tovább folytatnák útjukat! Reménykedjünk, hogy Ők is így akarják!
Brinyó
www.hardrock.hu

Vissza a lap tetejére >>


Monsztre jubileimi koncert
2006 Április 30, Vasárnap

2006. 04. 23. Művészetek Palotája - Solaris Jubileumhoz méltó teltházas koncertet adott a Solaris múlt vasárnap. A bruttó koncertidő jó három és fél óra volt (!), amiből ha levonjuk a némi csúszást, a bevezetőket, és a szünetet, még mindig több mint két és fél óra zene marad. A Művészetek Palotájában az a jó szokás alakult ki, hogy az éppen fellépő zenekaroknak a lemezei a fellépés napján a CD boltban megvásárolhatók. Most is azzal kezdtem, hogy benéztem a kis üzletbe, ahová ezen az estén nehezen lehetett beférni. Nemcsak Solaris lemezeket, hanem a tagok külön lemezeit is megtalálhatták a rajongók, így könnyen kiegészíthette bárki a gyűjteményét. A Nemzeti Hangversenyterembe érve a szokásos hangszerparkhoz képest (billentyűs hangszerek, dob, gitár, basszus) mindössze annyi eltérés volt, hogy a színpad nekünk baloldalán volt még egy ütős készlet, illetve középen, ahol szokás szerint a frontember áll, ezúttal a progresszív rockból nélkülözhetetlen fuvola tartó is helyet kapott a mikrofonállvány mellett, illetve egy kiegészítő billentyűs. Ami még érdekes volt, hogy mindkét oldalon láthattunk basszusgitárokat. Jobbra hátul öt szék járt a vokalisták számára, illetve egy szék került balra is, amelyről később kiderült, hogy a szaxofonnak van fenntartva. A háttérben sokat sejtetően hatalmas vászon várta a nézőket. Örömmel szemléletem a körben elhelyezett kamerákat, mert így igen valószínű, hogy az este felvételeiből DVD is készül majd. Valamivel negyedkilenc előtt színpadra lépett Böszörményi Gergely, és röviden felvázolta a Solaris 25 éves történetét. A hazai pályafutásuktól indulva, az 1986-os megszűnésen át, a megszűnés utáni életükig, a külföldi koncertekre is kitérve. Megemlítette a Japán kiadót, amely jóvoltából a nagyvilág is megismerhette őket, és aminek köszönhetően bekerültek a nemzetközi progresszív bandák élvonalába. Kiemelte, hogy csak a Solaris-nak van Live In Los Angeles című lemeze hazánkban, majd kitért a külföldön elért lemezsikerekre is.
A jó tíz perces felvezetés után sötét lett, a vásznon megjelent egy bolygó képe, és megindult a Marsbéli krónikák lemezről ismert intro. A bolygó megnőtt a képen, majd egy hangulatos sci-fi animáció indult. Remek, magával ragadó kezdés. Egy apró zavaró tényező volt csak: a vászon alja nem volt jól megfeszítve, így kicsit gyűrött lett a kép ezen a részen. Már ekkor kiderült, hogy végre sikerült jól kihangosítani a termet. Sőt! Igazi hangos rock koncert lett. Én kicsit érzékeny vagyok az éles magas hangokra, ezért néha kicsit bántónak éreztem egy-egy csúcsot, de aki figyelt erre, amikor végre élőben láthattam a zenekart. Először Kollár Attila szólt a közönséghez, aki kifejezte örömét, hogy hosszú idő után végre magyarul szólhat a közönséghez. Másodikként Pócs Tamás lépett mikrofonhoz, aki a választások második fordulójának napját kihasználva választási beszédet tartott, és megköszönte az őket választók jelenlétét, és megígérte, hogy igyekeznek eleget tenni a rájuk szavazók elvárásainak. A koncert első része időutazás volt. Marsbéli krónikák, A viking visszatér, Magyar tánc, Éden, Los Angeles 2006 (a 2026-ból készült átirat)… Kisszabó Gábor és Pócs Tamás, hol váltották egymást, hol együtt döngették a basszust. A számok előtt általában Kollár Attila mesélt, de többször fogott mikrofont Erdész Róbert is, így elég közvetlenre sikerült a műsor. Stanislaw Lem íróról a Legyőzhetetlen című számmal emlékeztek meg, akinek Solaris című könyve volt a zenekar névadója. A Mickey Mouse, és az Óz alatt Gömör Lászlót Raus Ferenc váltotta a dobok mögött, így ahhoz a blokkhoz értünk, amikor a régi számokat alkotó csapat állt a színpadon. Ezen felállásban Kisszabó Gábor játszotta a basszus futamokat. A következő két szám a zenekar életének elejéről szólt (Ellenpont, Solaris), így érkezett Seres Attila - basszus és Tóth Vilmos - dob. A nyitó másfél óra végén Cziglán Istvánra emlékeztünk, aki korai halála miatt már nem léphetett fel az alapító tagok között. Az Alhambara kapui Czigi lemezről szólt az aláfestő zene, emellett a vászonra zenekari képeket vetítettek, leginkább Őt kiemelve. A koncert első része akkor ért véget, amikor a legtöbb koncertnek már teljesen vége szokott lenni. A csapat levonult, és jó félóra szünet következett.
A második rész a Nostradamus lemez anyagával kezdődött. Ez „röpke” negyven percet jelentett. A vásznon megjelent a lemez borítója és szinte moziban éreztük magunkat, ahogy a mesélő belekezdett a történetbe. A zenekar csak játszott tovább miközben a háttérben mozgó városképek jelentek meg, itt-ott tűzijátékkal megfűszerezve a látványt. A színpadon, a zenekaron kívül megjelent Muck Ferenc, aki a lemezen is szerepelt, illetve a vokalisták is felbukkantak. A Próféciák könyve blokkot szünet nélkül játszották végig. A különleges ízű opera-rock a vetítéssel nagyon élvezetesre sikerült. Az énekesek furcsa hanglejtésű latin éneke számomra nagyon utópisztikus hatású volt, ahogy a lemezen is. A legmegdöbbentőbb a pontosság volt. A városképek után a klipet is vetítették. Amikor egy hangszert mutattak közelről, az teljesen szinkronban volt a hallottakkal. Annyi szépséghibája volt az egésznek, hogy a túlzottan világos színpad mögött a vászon sokszor csak halványan látszott, mert a vetítő fényereje kicsit kevésnek bizonyult a nagy fényben. Egyébként ez amúgy is furcsa volt, hogy a sok misztikus, futurisztikus zenét nem turbózták fel elég fényeffekttel, így a koncert amolyan modern hangversenyé lett, ahol mindig mindenki jól látható volt a világos színpadon. A rájuk vetülő fény leginkább világos színekből állt. Amikor nem vetítettek, akkor a vásznon jelentek meg mindenféle színes alakzatok. A blokk után, a percekig tartó tapsvihar végén, Gömör László hosszú dobszólóját élvezhettük. A következő számot Erdész Róbert úgy konferálta fel: a komor hangvételű szvit után, egy sokkal könnyedebb téma: Apokalipszis. Persze derültség fogadta a bejelentést, részemről meg nagy öröm, mert réges-régi nagy kedvencemről van szó. És ezzel nem ért véget a kedvenceim sora, mert rögtön következett a Ha felszáll a köd, a maga lírai hangvételével, majd a M’ars Poetica. Újabb rövid megállás következett. Tereh István, a zenekar menedzsere jelent meg, és egy olyan vendég zenekart konferált fel, akik a komolyzenei életben is megállják a helyüket. A tagokat egyesével mutatta be, és mindenki nagy meglepetésére a Solaris tagjai jöttek be ismét. Egy kis vicc következett. Kollár Attila fekete frakkban érkezett, a többiek meg, mint egy kamarazenekar tagjai. Egy kis egyet nem értés után a „karmester” idegesen levonult, de gyorsan vissza is tért, hogy a zenekar egy komoly darabot adjon elő, természetesen ülve. Elérkeztünk az utolsó számhoz is, amikor is a színpadra lépett az összes zenekarban valaha megfordult tag. Ekkor kaptak szerepet az oldalt elhelyezett dobok is. Természetesen nem mehettek el ráadás nélkül, így némi várakozás után újra színpadra léptek, hogy keretes szerkezetűvé tegyék a műsort, és újra eljátszották A viking visszatért. A koncertet egy újabb felsorakozás zárta, majd egy óriáspezsgő érkezett a zenekarnak. Meg kell mondjam, még soha nem voltam ilyen hosszú zenei előadáson. Ezzel együtt nem volt unalmas egy unalmas perce sem a koncertnek. Én ugyan a fényekkel való képi aláfestést jobban kihasználtam volna, több sötét színt használva, hogy még misztikusabb legyen a hatás, de a zene mindenért kárpótolt. Remélem lesz még alkalmam újra látni, hallani a „nem létező” zenekart élőben! Az elhangzott számok: Marsbéli krónikák I. ,A viking visszatér, Magyar tánc, Éden, Los Angeles 2006, Legyőzhetetlen, Szabad játék, Mickey Mouse, Óz, Ellenpont, Solaris, Personal Gravity, Próféciák könyve, Dobszóló, Apokalipszis, Ha felszáll a köd, M’ars Poetica, E-moll Concerto („kamarazenekarral”) Solaris 2006, A viking visszatér Solaris: Bogdán Csaba - gitár Erdész Róbert - billentyűs hangszerek Gömör László - dobok Kollár Attila - fuvola, blockflöte, kiegészítő billentyűs Pócs Tamás - basszusgitár Kisszabó Gábor - basszusgitár Raus Ferenc - dobok Seres Attila - basszusgitár Tóth Vilmos - dobok Muck Ferenc - szaxofon Csóré Boglárka, Nikodém Gerda, Bátor Tamás, Demeter György, Gerdesits Ferenc - ének Honlap: www.solarisstudio.hu További képek a Művészetek Palotája honlapjának Galériájában: http://www.muveszetekpalotaja.hu/galeria.jsp
www.zenesz.info

Vissza a lap tetejére >>